A férfi:
védő várfal, bástya,
lobogó fáklya,
izzó erő,
kergető, gerjesztő,
karja óv – ernyő.
Tombol, rombol, épít,
szépít tettén, szaván…
hátán mindig a kabát.
Utasít, esdeklőn kér is,
tenyere simogat, békít,
szelleme szédít, pezsdít.
Eszedet elveszi, megfőz
lelkedet veszejti
testedet megejti,
megöl, éleszt, legyőz,
hatalmába kerít,
s mint szilaj hullám leterít.
Néha áll sután,
felel kurtán, vagy hümmög,
halkan dünnyög,
körülötted sündörög
s némán figyel.
Kikel magából a rossz vacsorától,
de mégis ott van, ha kell,
ne maradj hoppon.
Forrón csókol, bókol
hódít, bódít, mint óbor,
tested belé borzong.
Tekereg, mint felleg,
aztán szoknyádon ül,
fűz, szeme lobbanó tűz,
rakoncátlan huncut kobold,
majd morog, időnként horkol….
párod, ad álmot, biztonságot,
meleg otthont.