Fényesre mosott kavicsok
Írta: sziszifusz Dátum: December 05 2010 21:13:55
N

Te vagy meséim legpompásabb lénye,
behunyom szemem és színes lesz a táj,
Te vagy a hajnal madárcsicsergése,
ha ölel varázsod, már semmi se fáj.


Teljes hír


Fényesre mosott kavicsok
(ábrándos vers)


Ajkadról patakok forrása árad,
kiszáradt torkomnak gyöngyvirág bora.
Szomjazva kortyolom asszonyi vágyad,
álomvilágomból nem tűnhetsz soha!

Tarka képzetem őshonos virága,
tenyerem kelyhéből bontsd ki szirmodat,
mint kicsiny fáklya melegítő lángja,
mely a reménység fényével simogat.

Te lettél örömöm lepárolt cseppje,
alkonyi könnyek sós eszenciája,
gondolat szobámban elszenderedve,
nekem öltözöl kék fátyolruhába.

Te vagy meséim legpompásabb lénye,
behunyom szemem és színes lesz a táj,
Te vagy a hajnal madárcsicsergése,
ha ölel varázsod, már semmi se fáj.

Hallgass, de siess! - hisz' lüktet az éjjel,
Tűzpillantásod felizgat, égni hív,
édes málnáidat nyelvem hegyével,
kebled lágy hegyormán ízlelem kicsit.

Tűzd fel a hajadat, füledbe súgom
mennyire imádom bőröd illatát,
amikor arcom vállgödrödbe fúrom,
s átjárja gőze, orrom, tüdőm falát.

Áradó patakod bővizű folyóm,
fodros hullámain lebegek veled,
zeg-zugos öblei gyönyört álmodón
mossák a szívembe tündér életed.