NAGY DOMOKOS IMRE
Ó, HOVA LETTETEK...
Ó, hova lettetek régi vasárnapok?
Évek fala mögött semmivé váltatok...
... Pedig még emlékszem, oly szép volt és oly jó,
amikor kék fénnyel csillogott kint a hó.
Emlékszem még arra, ha az ablak alatt
egy-egy csengős szánkó csilingelve haladt,
és utána nézni ablakhoz futottunk,
akkor nem is tudtuk, hogy boldogok voltunk...
... Most, mint ellentéte egy múlt nemzedéknek,
a vidékre, s nem a város felé nézek.
Talán csak emlékszem. Talán csodát várok.
Ó, ti régi, boldog, havas vasárnapok...
(Budapest, 1957. május 18.)