A KISBÍRÓ
Írta: Mityka Dátum: December 08 2010 08:54:19
N
Én ismertem a dobos öreget,
csak kántálta a rámért szöveget,
kilencszázötven rossz pár éve volt,
kilencszázötven rossz pár éve volt.
Teljes hír
Úgy emlékszem, csak szombaton dobolt,
amit mondott, az mind egyforma volt,
a dobverője szórta a szigort,
s amit mondott, az mind egyforma volt.
Az egész utca együtt vétkezett,
és életed közhírré tétetett,
a félkör állt, a derék nem hajolt,
a félkör állt, a derék nem hajolt.
S mint parazsat a szürke-szép hamu,
úgy födte el a törvényt a falu,
a pörgölős hang sorsot darabolt,
s a padlásról a csönd is visszaszólt.
Mi rossz örömmel fölvertük a port,
az utca sarka langyosan dalolt,
és papolta a rávett kisbíró,
hogy neked se rossz, ha másnak se jó
A konokabbja kikezdte a sort,
hogy fordulhasson, visszaaraszolt,
valami ősi ösztön bújt elő,
és mentették, ami még menthető.
Én ismertem a dobos öreget,
csak kántálta a rámért szöveget,
kilencszázötven rossz pár éve volt,
kilencszázötven rossz pár éve volt.
Nekem új játék volt e furcsa rend,
mert őriztem az égi végtelent,
s még tudtam, hogyan kékíti az ég
az Isten minden apró örömét.
Hány éve múlt és mi sem változott,
a dob helyett most billentyű kopog,
a Földön csak egy kisbíró dobol,
s a meztéllábtól most is száll a por.