Egy sarki lámpa monológja
Írta: csontosmarta Dátum: December 25 2010 12:48:03
MM
Reményem koporsóba zárja
a virradat, s a kiszáradt öntudat
gyáván menekül homályba.
Teljes hír
Hamlet nyomán
Fényt ölelni mohón,
vagy hallgatni a sötét
csövembe zuhanó csendjét,
ez itt a kérdés.
Akkor tűröm a magányt,
ha vaksi árnyként tapadok
égi sugarak gyarapodtán,
vagy megvadult vágyam
lüktető nedvét testembe
öntöm, s gerincembe
szakad a szolgálat lángja.
Csak a táguló mozdulat
ritmusa lüktet, s a por keserű
illata kering rajta.
Bakleit bölcsőm húsában
izzik az elektro-dallam.
Kedvem lohasztja a lopakodó
hajnal, oly esendő
vagyok, ha nő a tartomány,
s gyenge akaratom félénken
villantja gondolatom
medréből kifordult színét.
Reményem koporsóba zárja
a virradat, s a kiszáradt öntudat
gyáván menekül homályba.
Én az ébredés örökös
vesztese vagyok, megöl
a lopakodó vaksötét hiánya.