AGÓNIA XV.
ólmos ablaküvegek mögött állva
miért epekedtem mind veszni vágyna
egy boldog érzést villantana mintha
dobálná lelkemet a végső hinta
csend ül és béke az ősi ormokra
por bohócáról szakad az álorca
lassacskán a cimbalmok sem zengenek
tűzben hamvadjanak el a fegyverek
s szarvát növeszti az utolsó fattyú
birodalmon feltörő szörny-hatalmú
csupán jól leplezett istenutálat
a végleg ledarált globális állat
tehetetlen bábjátékos a színen
mégis hiszem hogy enyém lesz a minden
bZs
(Ez lenne a mesterszonettnek nevezett "saláta" A szonettkoszorút egészben itt lehet elolvasni, a Google fiókon keresztül pedig hozzászólni... A hsz-ást itt is megtehetitek.. Köszönöm, hogy kibírtátok Szeretettel, Zsanna
https://zsanavers.blogspot.com/