A székben ülve merengtem
Kérdeztem mit ér életem
De végül a válasz helyett
Inkább ismét útra keltem
Nem érdekelt mit elhagytam
Az életemmel játszottam
Megtiportam mindent mit értem
Kinevettem egész életem
Ezek előtt kincset értem
Csak valahogy nem értettem
Testem a férgeknek adtam
A lelkem pokolba dobtam
Csak a pillanatért éltem
Ha minden reggel felkeltem
A félelemre nevettem
Eldobtam értékes életem
Ha egy ütést kaptam
Abból ezret visszaadtam
Lelkiismeret nem szólalt meg
Kiöltem minden érzelmet
Háromszor kaptam vissza életem
De nem változtam egyszer sem
Vér áztatta lelkem, testem
Összetörtem kicsiny szívem
Kincsekért vettem semmiséget
Megtörtem tucatnyi életet
Csak nevettem és élveztem
Ahogy egyre rettegnek tőlem
Mintha istenné váltam volna
Más talán erről álmodna
De egy nap eljött az a pillanat
Hogy elvágom az utolsó szálat
Ezt akkor nem tettem meg
Megmentettem két életet
Nem váltam szörnyeteggé
Visszaváltoztam érző lénnyé
Ettől tudom nem szabadulok
Legfeljebb csak megnyugszok
Már tudom, van más út nekem
Megváltottam mocskos életem
Már csak emlék ez az egész
És már nincs több menekvés
Mert végre meg mertem állni
Mert a tudat már nem fog fájni