Bohémia szűkös utca,
Nincsen neki sok lakója,
Elnökének sincs semmije,
Csak egyetlen zöld zakója.
Függő ember, otthontalan,
Igénytelen vagy részeges,
Az embernek milyensége
Abszolúte nem érdekes.
Részeges varázslótanonc
Könyvét tépi megfontoltan,
S tol’gatja egy tépett papír
Fecnieit átgondoltan.
Gyógyszerfüggő álommanó
Józan elmét erőszakol,
S a bódult művész nyugodt lelke
Mind emellett merő pokol.
Bohém ember e vers hőse,
Nem veti meg az izgalmat,
S az életben minden cseppet
Két pofára be is falhat.
Élvezethalmozás mellett
Bohémia elnöke is,
„Függő ember, otthontalan”
Ezek bizony jellemzik is.
Elméjének csodás tánca,
Varázslók és álommanók,
Bohémia szűk utcája:
Ezek bizony mind nem valók.
Képzeletnek halk játéka
Lassan meg is bolondítja,
S a gondolatnak vészharangját
Hangtalanul megkongatja.