"Tesókám"
Írta: Tsering Drolma Dátum: Január 18 2011 20:51:10
Gy
égkék szemed lecsukódott csendben
S utolsó gondolatoddal hitted azt
életed kezdete ez
csupán a halál mi ajtódon kopogott,
Teljes hír
Porcelánfehér, akár a köd
arcod fakó nyugodt már
ölelő karodban gyerekek
arcuk, mint szűz hó
fehér és dermedt
életet adni áldás és átok
élet mi születik célja a halál
időd az, mely szűkre szabott
most már sírodon is csak virág áll
tél van, fagyott szívünk kőkemény
forró könny, mi az arcunkat mossa
s lelkünket nem tépdesi közöny
égkék szemed lecsukódott csendben
S utolsó gondolatoddal hitted azt
életed kezdete ez
csupán a halál mi ajtódon kopogott,
mint diónak fekete aszott bele
a születés előtti halál leheletével
simította végig harminchárom évedet
vitte magával a reményt, s az új kezdetet
elfáradt karok, gyönge ujjak hullnak
tartani nehéz imára kezünk
itt maradottak emlékében élve
létezéses nyomát hűen őrizzük
Nehéz a kötődés fonalát elvágni
elengedni, szabadon menj tovább
s az örök anyag fogságából kilépve
szabadulásod választásod része már
mi porból született a semmi porába tévedt
föld hiába takarja testedet
a szabad szellem, mely benned egykor éledt
távozik, s ne ragassza sár lelkedet