Én kedvesem, ki voltál a szeretőm
nappalom, éjjelem,a mindenem.
Kínjaim, s örömöm fakasztója,
testembe fogadott óvott gyermekem.
Rebbenő ,hímporos aranyló álmunk,
viharba került,nem együtt szállunk.
Lecsorgott róla a cifra festék,
nem maradtak, csak a tört szárnyú esték .
Színes emlékek, harsogó sora
mézízű, vibráló képek armada.
Remegő test,vágyaink otthona.
Nincs már sehol,felégették a sarcok,
makacsság, düh,a megélt kudarcok,
fakuló képeken,torzuló arcok.