Akarattal közelebb léptem hozzád,
S éreztem illatod, mely bódított,
Két kezemmel átfogtam az orcád,
S láttam lelkembe osonni,óhajod.
Égetett közelséged, szemünk szikrázott
Suttogásod győzött rajtam,
Ahogy illatos szád mondogatta:
Imádni téged, annyira vágyok !
Te lány, nagy szívedben mit hordasz !
Ki vagy ?
Hadd hallgassam éneked, az óhajtásod még egyszer,
Hogy a pillanatok rügyeknek tűnjenek,
Melyekből kivirágozzék az örök szerelem.