(Heinrich Heine: Abschied c. verse alapján)
Űz, hajt a vágyad, tova, tova
Nem tudod, mi az oka, van-e oka
Csendes hang cseng zúgó szélben
De nincsen senki közelében
Elhagylak végleg kedvesem
Ő hív, marasztal szerelmesen
„Visszavárlak, utánad vágyom
Te vagy egyedüli boldogságom”
Tovább, tovább nem maradhat
Már nem találod nyugalmadat
Ahol ölelést leltél, szerető viszonyt
Soha többé nem láthatod viszont