Felh?k között
Írta: Mon Dátum: November 08 2007 19:34:17

Az égen monoton vonulnak a fekete felh?k,
mint a katonák, kiknek a harc ideje eljött.



H
Teljes hír

Az égen monoton vonulnak a fekete felh?k,
mint a katonák, kiknek a harc ideje eljött.
Sötét ruhájuk között fel- felcsillan éles kardjuk,
napsugár ez, mely sz?rve, de átjut.

Már nyújtja is kezét a seregen át,
s fülembe súgja:"Gyere, nézd meg mi van ideát!"
Közelítünk a zord harcosok felé, s engem félelem éget,
"Ne félj, -mondja- nem bánthatnak téged."

Nem érzek semmit, csak leírhatatlan nyugalmat,
azt mondja, megérdemlem fáradtságos utunkat.
Lehetséges ez? Valóban repülök?
Visszanézek, de máris szédülök.

Egyre magasabban vagyunk, ritkulnak a szell?k,
szemem el?tt táncot járnak a bárányfelh?k.
Kacagásukból egy ismer?s hangot hallok szólni felém:
"A sors legyen ittléted okozója, ne én!"

Felismerem a hangot, s már látom is az arcát,
bársonyos szárnyak közt ismétli meg szavát.
Nem hiszek a szememnek, szeretnék hozzá odajutni,
de az arc, a felh?k, a kacaj... minden kezd halványulni.

Nem értem, mi történik velem,
zsong a fejem, s felgyorsul minden.
Szívem újra pumpálja a vért, b?röm húz,
magamhoz térek, s a kád vizébe könnyem hull...