Présbe kényszerítve
Hidegen, ridegen!
Egykedvű, monoton a villanymotor hangja,
Olajszivattyúnak gyors tengelyét hajtva.
Illesztett fogak közt őrli az olajat,
Hidraulikus hengerben, dugattyút mozgat.
Kazánlemez alatta, nyögve könnyez revét,
Míg sajtoló szerszámnak kitölté fenekét.
Minden ízén reszket, magában vonaglik,
Molekulák gigászi harca eldőlni látszik.
Zsugorodnak némelyek, mások nyújtóznak,
Ha túl rideg a fém, még el is pattanhat.
Ám derekát beadva felveszi a formát,
Gyöngyözi a faggyút, mint fenyő a gyantát.
Csitul a belső harc, nincs már ellenállás,
Beteljesült végleg sorsa, szinte már hálás.
Anyagának atomjai megnyugszanak rendre,
Módosul kapcsolatuk molekula rendszere.
Albert Ferenc