Valahol
Írta: Manon Dátum: Február 16 2011 09:22:58
M

Mintha medréből kiszakadt folyó lennék,
oly távol vagy tőlem, mint a végtelen ég.
Derengő ködök rajzában látom arcodat,
szellőként simító kezeid fogva tartanak.

Teljes hír


Mintha medréből kiszakadt folyó lennék,
oly távol vagy tőlem, mint a végtelen ég.
Derengő ködök rajzában látom arcodat,
szellőként simító kezeid fogva tartanak.
Hangodat méltósággal őrzik a tóparti fák,
az érzést mintha még karodban ringatnád.
Soha véget nem érő nappalok jelmezét
hordozza az unott, szürkülő messzeség.
Elindulok, kékre taposva alvadt éjszakákat,
jövőm fátyol-homokjában talán megtalállak.