.jpg)
S LASSAN…
Éj falán hunyorgó részeg gyöngyök:
kopott, közönnyel égő fénygömbök,
nap-glóriázta sápadt holdleány -
gördül az ég fekete homlokán.
Véres lábnyomok koppanó éneke,
szavakba bújt álmok reményhegye
suttogó hangú vágytóba loccsan -
árnyékot húzva tűnő égboltban.
Kigombolom arcom tekintetét,
átsimítom lelkem sebhelyeit…
Elnyújtózom tejútfüzér-ágyon -
színeket szikrázó égfátylon…
Kóbor kalandokkal hív az éjjel
- látszatlét falán vibráló kéjjel…
Bámész árnyak sötét-irigy arccal
álmom tapossák csituló zajban.
Szívem alkonyi ború barlangja,
hol lenyugvó madarak dalszava
csippen szélhárfa halk ütemére, -
s lassan szivárog az élet vére…
bZs