Radnai István:
Arany - olthatatlan
bearanyozod alázatomat
kezem a félelem
árnyék hull puhán kezedre
nem hangzott elsietett
szél napkelte előtt
bearanyozod alázatomat
virág remegő növekedése
szélbölcső - csípőd
éber törzse-ága
szavad hallgatás koronája
bearanyozod alázatomat
oltatlan szememben száz-napok
megaranyozom az aranyad