A poézis allegóriája. Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 03 2011 05:53:39M
Sor alá sor, hangulatok, indulatok, érzelmek,
S a szavakat, mint a magára hagyott gyermeket,
Rímek, metaforák hímzett takarójába göngyölve,
Óvatosan leteszed egy szentély küszöbre. Teljes hír
Sor alá sor, hangulatok, indulatok, érzelmek,
S a szavakat, mint a magára hagyott gyermeket,
Rímek, metaforák hímzett takarójába göngyölve,
Óvatosan leteszed egy szentély küszöbre.
Mint az elátkozott lány,ki megesett,
távolról kémleled a teremtményed.
Figyelő értő szemek mellett,
Lélegzik, új értelmeket nyer s kel, önálló életre .
A gondolat vibrál rezgései adnak megújuló impulzusokat,
Mint a tenger szakadatlan ár-apálya érinti a sziklás partokat.