A kapu el?tt álltam
Írta: szukicszs Dátum: November 13 2007 04:02:14
T
A harcban meggyötört testem a padlón hevert
Teljes hír
A harcban meggyötört testem a padlón hevert,
S ahogy néztem magam felülr?l, nem hittem el,
Hogy meglep? új találkozásom a búcsú pillanata,
De hirtelen elt?nt lelkem megdermedt bánata.
Láttam a tárgyak összefolyt éles határait,
Más lett a tér, új értelmet kapott a sík.
Hallottam egy új világ csodás hangjait,
Pedig csend volt, de megnyitotta lelkem titkait.
A rám zúduló tömjén illata nyitott utat elém,
Megszentelt nyugalom volt már félelmem helyén.
Tiszta voltam, nyitott, lényem a szabadság,
Része voltam a csodának, ami részemmé vált.
A kapu el?tt álltam a boldog valóságban,
Belépni és tovább! r11;ez volt a vágyam.
Eggyé válni a fénnyel, szállni örökké,
Hisz elt?nt az id?, ez már a mindenség.
De hirtelen a feszült fájdalomtól megremegett testem,
Forró verejték csurgott arcomon, és újra féltem.
?rjöngtem, sírtam, könyörögtem a fénynek,
Vigyen vissza oda, ahol nem féltem, ahol éltem.