Szárazság Varsolcon
Írta: iytop Dátum: March 15 2011 19:52:40
N

Itt nagy a szárazság és nagy a meleg,
A réten a tengeri kiszikkadt.
Az állatok csak kínlódnak,
Felhők jönnek és felhők mennek, de vizet nem adnak.

Teljes hír




Itt nagy a szárazság és nagy a meleg,
A réten a tengeri kiszikkadt.
Az állatok csak kínlódnak,
Felhők jönnek és felhők mennek, de vizet nem adnak.

A falunk, mintha madárijesztőkkel lenne tele,
Az asszonyok a vízre ügyelnek,
A férfiak a kocsmában állnak,
Elesett állatok kolompja húzza a kezüket.

Ezen a zord vidéken a ricsaj életet ad,
Sátoros cigányokat látnak,
Lovaik gyékény alatt húzzák a szekeres házat,
Énekelnek, nevetnek s az asszonyok pipáznak.

Egy csomó purdé, ruhátlan gyermekek,
Ugrálnak, lökdösődnek, vetik a sok kereket,
S futó házuk alatt az öreg kutyák,
Lógó, hosszú nyelvvel lihegve az embereket bámulják.

Leszállt az est a falura,
Még jön egy-egy ökörrel húzott szekér,
Messziről himbálózva látszanak,
S porfelhő a hátuknál, kis sepregetés.

Eltűnnek a falu est árnyékában,
S magam mélyen kérdezem:
Felragyog e nyomorult népre
A szerencse csillag egyszer ?!

A szerelemnek azért nagy a szava,
Egy ifjú a Magura felé kedveséhez megy,
Visszanéz, mint Erdély országára,
Ő a lámpásgyújtó s fent az Égen a messziségben sok égő gyertya lett.
undefined