Éji elégia
Írta: Barb Dátum: March 17 2011 10:32:16
MM
Esett és tavasz futkosott az árkok alján.
Az ébredő szelek az ajtón zörgenek,
mintha helyük volna bent;
s nem várhat reggelig a sürgető dolog.
De bennem türelmek teleltek.
Teljes hír
Mint fáradt kutyáink, kik csontokért járnak
a szürke esték elhevernek.
Az udvaron hagyott ruhákat
kibéleli a vaskos éj,
s a kerítés drótjain fennakadva csüng
pár lomha cseppje a délutánnak.
Esett és tavasz futkosott az árkok alján.
Az ébredő szelek az ajtón zörgenek,
mintha helyük volna bent;
s nem várhat reggelig a sürgető dolog.
De bennem türelmek teleltek.
Karom kibontva hordom.
A szürke estét, mint jó kutyáink
megsimítom és eloldom;
hadd zuhogjon az éj. Ők fussanak.
S már ernyőd alól nézzük:
nyugalom-karéj a hold,
és mögötte ott dagad a nap.