Ízlések és pofonok
Írta: hubart Dátum: March 26 2011 18:59:58
MM
Egy stramm mélyhegedű, a nőcsábász brácsa -
jeles zeneművek avatott tolmácsa -
szopránhegedűnek tette volt a szépet,
ám egy koncert után a lanttal lelépett.
Teljes hír
Ízlések és pofonok
Egy stramm mélyhegedű, a nőcsábász brácsa -
jeles zeneművek avatott tolmácsa -
szopránhegedűnek tette volt a szépet,
ám egy koncert után a lanttal lelépett.
Hiába volt diszkrét, a lóláb kilógott:
unta a mandolint, csellóban csalódott.
Sokat sírt miatta a karcsú klarinét,
anorexiás lett egy termetes spinét.
Jó ideig flörtölt szemben úszva árral
a nyafka, rátarti hawaii gitárral.
Irigyelte a dob, fenyegette fagott,
a szertelen brácsa mindenkit elhagyott.
Nem érdekelte már a tuba tompora,
a síró nagybőgő, zokogó zongora,
nem ért célt zsarolás, se könyörgés, pofon,
nagy kosarat kapott a szexi szaxofon.
Végül szemet vetett szájharmonikára,
a hangszertanoncok legifjabbikára,
ki, bár képzetlen volt, érzékien búgott,
s a mi Don Juanunk mindjárt belezúgott.
Ám a cserfes csitri semmibe se vette,
ábrándos szavait hetykén kinevette.
A szép szájherflinek öt furulya tetszett,
szénaboglya mellett állt össze a szextett.
A mélyhegedűnket féltékenység ölte,
még az angolkürt is világgá kürtölte:
Hiába jó ízlés, disztingvált misztika,
kényes barokk fölött győz a nyers rusztika.
2011. március 25.