Haza és becsület
Írta: Szerike Dátum: November 18 2007 04:51:11
T

Körülöttem csend, szinte sír ez a néma táj,

Teljes hír


Szerencsi Anikó
Haza és becsület

Körülöttem csend, szinte sír ez a néma táj,
Tudod, lelkemben rég érzem: haldoklik magyar hazám.
Némának kellene maradni, de nem bírom szótlanul soká,
Ökölbe mozdul kezem, szememb?l könnycsepp keresi útját.

Sokan hallgatnak, mert tudnak hallgatni r11; én nem ezek közé tartozom.
Szólok, mikor érzem: szólnom kell, nem fojtom el végtelen bánatom.
Nemzeti szín? zászló, országalma, jogar, korona,
Turulmadár az égbe vágyik, palástot húz röptének vonala.

Nem számít az ?si név, a véres ?si kard,
Nem számít, ha beteg sem, nem számít a magyar.
Döntsünk romba mindent! Kórházat, gyárat, iskolát,
Idegen kezek hagy birtokolják! Adjuk el gyorsan a hazát!

Hát nem! Nem és ezerszer nem! Nem adjuk a magyar földet!
Nem adjuk életünk árán sem, nem eladó a becsület!
Vigyázz! Áruba csak egyszer bocsáthatod, csak egyszer teheted meg,
Pénzt csak egyszer kaphatsz érte, a többit te fizeted meg!

Hiszed vagy nem hiszed, van, ki mindenek fölött áll.
Figyeli minden lépésed, ismeri az összes hibád.
? nyújtja be a számlát, ha utad végén hirtelen megállsz,
S a csekkre egy mondat lesz írva: becsületeddel együtt adtad el a hazát.