NAGY DOMOKOS IMRE
CARPE FORTUNAM
– Áginak –
„Fortuna … fronte capillata, post haec occaria calva … – Az Szerencse elöl hajas, hátul kopasz… azki az szerencsét üstökön nem ragadja, azmikor jön, mikor megyen héjában kapkod utána.”
(gr. Zrínyi Miklós: A vitéz hadnagy)
Most még lehet! Még itt az alkalom.
Ma még a te ajkad csókolom, –
de elsodorhat az őszi vihar
ha szerelmed palástja nem takar!
Azt, ami elszállt, vissza nem hozod!
Az emléket magadba zárhatod,
és sajnálhatod, hogy nem sikerült,
ha az a távolban elmerült.
Most itt vagyok, és csak a tied.
Most csak teneked hallgatom szíved
– és ha megtartasz, itt is maradok,
csókokat csak teneked adok,
s emberi hűségben fogva a kezünk
leélhetjük együtt a életünk…
(Budapest, 1965. július 11.)
[EGYSZERVOLT SZERELMEK EMLÉKEI XIV.]
Carpe Fortunam = Ragadd meg a Szerencsét.