Csend ül szobámba, borongva,
De csitt! Valaki ajtómba simogat.
Ki lehet ily időben?
Ki e késői látogató?
No lám, a Boldogság!
Váratlan vendég,
rég járt nálam már,
Örömmel tessékelem,
jer csak kedves vendég,
Foglalj nálam helyet,
és mesélj,
melyik szél fútt felém?
Lágy fuvallat járja át a szobát,
arcomon simítja szét mosolyát,
hajamba huncutul beletúr,
szememből könnycseppet húz elő,
és varázsol kutakodva ő.
Lelkem fájdalmait lassan összeszedi,
hókendőbe rejti, és átöleli.
Karjára veszi és mosolyogva int,
Várj! - Jövök majd megint. -