A vágy
Behunyt szemmel a csendet hallgatom,
Lapozom tengernyi gondolatom.
Illatos hálóköntösben a vágy,
Miközben álmodni készül velem az ágy,
Fölibém hajol, lágyan átkarol,
Orcáján kihívó, cinkos mosoly.
Kívánlak édes! Oly mézes a csókja,
Mivel ajkam és testem halmozza.
Hullámzásba kezd a néma tenger,
Csapkodja partját bőszült erővel,
Zúgó szökőárként magasba hág,
Majd csendben nyaldossa sziklák falát.
Cseppfolyós mámorban úszik a kéj,
Miközben elcsitul a szenvedély,
Csillogó szempár, éledő tudat,
Gyűrt takarón ásít a kábulat.
Alábbhagy a vágy és elszenderül,
Záródó pillámra éj leple terül.
Albert Ferenc