Yeats, William Butler : Mikor öreg leszel
Mikor ősz öregen közelít az álom,
s kókadsz a tűznél, vedd elő ezt a könyvet
és lassan olvasd, mert álmodban ott lesz
egy puha jel, a volt szem fény s mély árny mákony.
Hányan szerettek téged, boldog szépséget,
kecsességet hamisan e vagy igazán.
Csak egy volt ki változó arcod bánatát
szerette s a megbúvó zarándok lelket.
Izzó kályhád rostélyához közel hajolsz,
a szerelem menekül tőlem, suttogod.
Akkor ott a hegyeid már nem mászhatod,
rejted arcod s a csillagok közé hatolsz.