Mikor írom néked e dalt
magamat siratom árván
csak a sorsomat foltozgathatnám
ha összeraknám múltamat.
S mi kihullna majd a rostán
örvénylő mélyére húzva
elnyelné magányom szakadéka
és többé nem fájna talán.
Mikor hozzád szól majd dalom
a bánatom panaszolnám
összetört életem maradékát
hogy megítéld,eléd hozom.