A SZÖKEVÉNY
(Szűcs István)
No lám! Egy sárga ing rohan
észvesztve át az udvaron.
Karjával csapkod. Biztosan
tudja , hogy ez jó alkalom.
Kötélről végre megszökött,
vihar szelétől tépve le.
Gallérja ráncos és gyűrött,
mellét szabadság tölti be.
Övé eztán a nagyvilág.
Ah, boldogság. Ő már szabad!
A kertnél mégsem jut tovább.
Egy rózsabokron fennakad.
(2011-06-26)