Zúzott szonett
Hamuba csókolt reménység terem
zabolázhatatlan kényszerképzeten.
Paplanok redői alatt lapul
a múlt és jövő javíthatatlanul.
Kopott golyóstoll, teleírt füzet
őrzi a tüzet mely remegve lángol.
Zavaros elme holt máglyavára,
szóképek sárga sorvadó szerelme.
Zúzott vágyak lejegyzett fényképe,
forró pernyeként szétterül a légbe.
Megül albatrosz kitárt szárnyain
a hamuba csókolt összes drága kín.
Átszeli paplanok zord viharát,
vak reményen át, míg világa forog.