Élek még, de félek.
hazajáró lélek...
Elrepülnek a galambok,
szárnysuhogást hallok...
értem jönnek,
engem visznek..
Csőrükbe fogják a lelkem,
magasba röpülnek velem.
Befogad majd a nagy kékség,
átölel a meleg szépség.
Testem a tűzben majd elég,
molekulákra hullik szét.
Hamuvá lesz, urnába jut,
Ne zárjátok be a kaput!
Rejtsétek el a talajba,
virágok nőjenek rajta.
Szórjátok szét, vigye a szél..
Elmeséli, élt egy szegény
halálra szánt legény...