Nyári Nap ontja ránk tüzes sugarát,
rohamra küldi a kánikulát.
Patyolat-tiszta kék az ég,
bárányfelhőt sem küld a szél.
Kiszáradt patakok medre esőért eped,
a kertek földje térképet reped.
Kókadtan lóg a sok szomjas növény,
sárgul az élő kerítés-sövény.
Önverejtékében fürdik a dolgozó,
bronz barna bőrére büszke a strandoló.
Kínozza nyári hőség az élőlényeket,
visszakívánják az enyhítő szelet.
Viharos haraggal vágtat a nyár,
hirtelen lehűlést húz maga után.
Zuhog az eső napokig, áztat
ez az időjárás büntető , lázat
betegséget , sáros utakat,
károkat okoz - rekordok dőlnek.,
mindent felfokoz - akár az emberek
túlteljesít eddigi eredményeket,
Mi szenvedünk, szidjuk a természetet,
de nem vagyunk istenek, csak tehetetlenek,
Rombolunk, de helyrehozni már nem lehet.
Kemény hideg lesz télen, vacogunk,
a kánikulára sóváran gondolunk