Miért is kell elvont dolgokról írni,
vérben zokogni, hogy szeressenek?
Lila felhőket rajzolgatva sírni,
vagy elhülyülni, hogy nevessenek?
Nincsen szabály, ma bárki írhat verset.
Elég ha "szóid" egymás után rakod,
Ritmus és rím már nem jelenthet terhet,
soraid hosszát elég ha megszabod.
Nem csoda hát, nincs dallama a dalnak,
s tudós, kit más felfogni képtelen!
S ki egyszerű, az beszélhet a falnak,
a jó szándékú vers értéktelen.
Furcsállod a költőt, ki eddig biztatott?
(Tette Ő a dolgát, ám mára belefáradt.)
Verseivel néha új reményt adott.
míg lelkéből a tiszta szépség áradt.
Talán épp most Ő vár biztatásra.
Tiszteli az embert, de lelke nyugtalan.
Elfogadja, nem mutogat másra,
ám félre áll, ha érzi, útban van...