Válaszúton
Írta: BeYu Dátum: August 12 2011 05:43:06
V
A sors iróniája ordított nekem,
Talán mindaz csak különös véletlen,
Ahogy a dörgő villám ismételten
Válaszút elé állította végzetem.
Teljes hír
Gondolataim kékes vizű tükrében
Az elszökő fény búcsúzó aranyát
A szél színezte a felhőkre tovább,
Így csillogtak hullámai a tengernek.
Mikor végre nyugodt lett már lelkem tava,
S békésen pihenhettem lágy partján,
Múlt szele támadt rám akár az orkán,
Hogy megfojtson boldogságom zord bosszúja.
A puszta létezés is harcot jelentett,
A pillanatból kicsúszott az idő…
…nem tudom lesz-e még szívemben erő,
ahhoz, hogy túléljem ezt a gyötrő jelent.
A sors iróniája ordított nekem,
Talán mindaz csak különös véletlen,
Ahogy a dörgő villám ismételten
Válaszút elé állította végzetem.
Csak boldogságra éhezett üres lelkem,
S most a szakadékként feszülő csend,
Szívem belső hangját zúgva nyomja el,
Nem hallom mikor súgná azt: hazaértem.