Őszt vágyom- veled, esőnyirkos parkok
bársonyát, hol karolva ámuljuk az utak
avar-pej világát, míg az álmatag alkony
fahéjnarancsa felhő-árnyakat hullat
ránk, és a csend keze éjszakát rajzol.
Őszt vágyom- veled, ölelés-melegből lesett
végtelent, nézni hideg-tiszta Égen hogy hajóz
milliárd csillaggondola vitorlapettye.
Őszt vágyom- veled, széna illatú hajnalok
tornácán lopva figyelni ősi szép ködöt,
ahogy dér szemű dombokra barangol,
s pipájából fehér-ezüst gomolyt pöfög.
Őszt vágyom- veled, suttogás-halk csókokat,
tábortüzüktől arcunkra piroslott gyönyört,
szívdobbanó pillanatokat, mit szó soha
nem ad, hogy érezzem szerelmünk holnapja örök.