NAGY DOMOKOS IMRE
ŐSZI ALKONY
Egy perc: az ég nyugaton felizzott,
mintha óriás kohót csapolnának,
majd átadta a sötét honának
a Földet, s a fény pedig eloszlott.
A Hold keletről bujtogatva kél,
titkot ígér a komorló erdő,
úgy érzem, hogy jön egy órjás erő,
melynek hatására elállt a szél.
Megyek, mintha bűnöm súlya nyomna,
– megfogott a bűbájak alkonya –
most veszi át trónját az éjszaka.
Bagoly rikolt az erdő fáin át,
s mintha szólnának régi orgonák:
vágyát hirdeti egy szarvasbika.
(Bükkszentkereszt, 1961. szeptember 23, Budapest-Sasad 1981. február 1.)