Árnyjáték
Írta: reitinger jolan Dátum: September 13 2011 20:16:07
MM
Fürdik a délután a patakparton,
huncutul összemosolyognak a fák,
a szünidős nyár pőrén szól, ó pardon,
nyúlcípőt húz s szalad árkon-bokron át.
Teljes hír
Fürdik a délután a patakparton,
huncutul összemosolyognak a fák,
a szünidős nyár pőrén szól, ó pardon,
nyúlcípőt húz s szalad árkon-bokron át.
Még langy titok oson a kristály csenden,
a pőreséget leplezi a fasor,
a szél száraz hálót vet s vele lebben,
a sáfrány tüllsátor fénycsóva csador.
Köröttem szikkadt nád, alakja légi,
rezzenésére egy-egy madár repdes,
tücsök dzsesszt intonál, útját kíséri,
a szomjas szeglet szökőkúttól nedves.
Kecsesen érinti permetlevével
a hancúrozásba bújt nevetőket,
egy hangya imbolyog, éhezőn éber,
feljebb por lepi a levélredőket.
Ahogy a ringó napfény tűnik, szállva,
hűs léptű enyhülés lehuppan elém,
dereng a telihold ezüst homálya,
ezer mécs villan a légtükör egén.
S feszült csillagvászna leír egy félkört,
árnyjáték látszik a fenyőfák felett,
mint mikor valaki valamit széttör,
kezében tartva a törött üveget.