Évek távolából
Írta: mamuszka Dátum: September 24 2011 10:29:45
V
Évek távolából
lelkemre fonódnak
emlékek indái,
örökzöld levelek fájó fonákjai.
Teljes hír
Évek távolából
lelkemre fonódnak
emlékek indái,
örökzöld levelek fájó fonákjai.
Fojtogat a sírás, siratom a múltat,
félresiklott utat, görbe kanyarokat,
elhallgatott fontos mondatokat.
Életem elhagyott fészek,
elnémult az ének..
Szárnyaszegett madár
vergődik a sárban,
magányában.
Verőfényes ősszel
kései virágok díszlenek,
koszorút fon belőlük a képzelet.
Hervadt, bús szerelmek,
hitek és remények
sokáig kísértek...
Évek távolából
úgy tekintek vissza,
mint aki sorsának poharát
egy cseppig kiitta.
Keserű nedűje kaparja a torkom,
aki kínált vele, magamhoz szorítom...
Repkedő pillangó a bánat,
mérgező fullánkok,
igaztalan vádak,
suhanó sóhajok, vágyak,
benső vallomások.
Évek távolából
bölcsességgel áldott a bocsánat,
békét, megnyugvást hoz.
Sötétedik, más világban járok,
széthullik az élet,
Te is bocsáss meg, kérlek.
Békével búcsúzom, csak várok,
nincs harag, sem átok,
Évek távolából
mindenkit megáldok.