Életcél
Írta: tenger Dátum: Október 02 2011 20:33:49
V
Csak életet akartam adni,
Reménybe öntött szavakat,
Hogy te is megláthasd újra,
Az örökségül ígért örök javakat.
Teljes hír
Csak életet akartam adni,
Reménybe öntött szavakat,
Hogy te is megláthasd újra,
Az örökségül ígért örök javakat.
Mosolyod voltam ékes arcodon,
Könnycsepp égszínkék szemeden,
Mely gyönggyé vált egykor éjjel,
A veled végig táncolt örök tereken.
Én csak egy bolondos csillag voltam,
Te pedig az én Életadó örök fényem,
Kinek köszönhettem, s köszönöm
E földre kapott, boldogságos létem.
Míg más rajtam köszörülte nyelvét,
Te szívembe adtad a szelídség szavát,
Mely megtanított engem, a vak- süketet
Hogyan is adjam én, az örök életnek javát!
Útnak indultam megtört, fázós hajnalon,
S tudtam utamon, nem lesznek paloták,
Csak könnybe rejtett szegény gyémántok,
Melyeket az Úristen részére én adok át.
Koldusszívekben éltem, s élek ma is,
Letörlöm ezer szívnek örök könnyeit,
S teszem virágzóvá életük megunt,
Senki által nem látogatott földjeit.
S ha majd egyszer elfogy az én fényem
Testem pedig, megpihen a vén porban,
Egyszerű kis fejfám legyen, s rajta írva
Egy mondat: Ő Ember maradt e korban!