VALÓBAN AZT KÉNE...
Írta: Gyorgyi 53 Dátum: October 24 2011 06:57:52
V
Kínok közt görnyedő, üszkös árnyék,
nem vagy más, mint egy átkozott ajándék,
csámborodott igaztalan ártasz, ronda kép,
mérgező fullánkodból egy életre elég.
Teljes hír
Kínok közt görnyedő, üszkös árnyék,
nem vagy más, mint egy átkozott ajándék,
csámborodott igaztalan ártasz, ronda kép,
mérgező fullánkodból egy életre elég.
Méreggel itatott könnycsepp oly sok folyt,
lelkekre hamis ecseteddel festett becsületfolt,
meglapultál, mint nyúl kit a vadász les,
csak az lát át rajtad, ki nyitott és szemfüles.
Álnok, vérben és mocsokban fürdő álnok kígyó,
nem látod, hogy amin tipródsz az süllyedő hajó?
Egy életen át kísért a múlt, örökre gúzsba tart,
nyelved átkozott tüzétől a víztükör is lángra kap.
Hiába harcol, szónokol megannyi lelketlen senki,
józan ész szerint nem érdemes velük harcra kelni,
valami úgy bánt, könyörtelenül, húsomba mar,
ne adjam fel, küzdeni kell, indulok harcba hamar.
Kegyetlen lélekgyilkosok ellen nehéz a háború,
zavart elmével vélt igazat kiáltva derűre ború,
egyre-másra haragos gondolatok törnek elő megint,
miközben a józan ésszel gondolkodó rá se legyint.
Ellenem irányul minden gondolat, minden leírt szó,
miért e pár ellenség, ésszel fel nem fogható,
valaki halkan azt súgja fülembe, hagyd abba végre,
lassan belátom, igaza van, valóban azt kéne...