Széttépett lelkek
Írta: vivmancs Dátum: December 20 2007 13:20:14
T

Hallom síró hangját valahol,
messze innen, nagyon távol.

Teljes hír


Hallom síró hangját valahol,
messze innen, nagyon távol.
Csak követem a fekete tollakat,
elhullatta, s vére a hóhoz tapadt.
Angyalként szállt a fellegekben,
Arkangyalként zuhant le keservesen.
Sír, hallom hangját messze innen,
valahol, fent a messzi hegyekben.
Követem nyomát, véres tollakat,
a fekete föld már rég nem látszik a vastag hó alatt.
Szomorú éneket dúdolok, ? megjelenik el?ttem,
szomorú szemmel néz, s ? is dúdol velem.
Kézenfogva sétálunk, ? húzza törött szárnyát,
néha-néha felnyög, de végig énekli dalát.
Ránézek a kezére, mely szorongatja az én kezem,
hideg és nírkos a b?re... a szöveget tovább éneklem.
Gyönyör? arca sebekt?l torzult, minden testrésze véres,
de ? rendületlenül tapossa a havat, és halkan énekelget.
Sajnálom szegényt, oly szép mégis szomorú,
tévútra tért angyal, kinek nem jut más csak bú.
Miért van itt e lény? E gyönyör? angyal?
Miért érzek iránta szeretetet, mikor nem volna szabad?
Megáll, nézi a földet, már nem énekel cseng? hangján,
fekete szárnya megrezzen, s hírtelen ajkam ott terem ajkán.
Hírtelen felemelkedek, s ? mintha a földhöz tapadt volna,
szétválaszt minket az ég, s elfeljtünk mindent holnapra,
hisz az ég leánya s a föld fia nem lehetnek egymásé,
Rómeó és Júlia története ez, csak a mi lelkünk már rég a halálé.