Emlékirat
Írta: iytop Dátum: December 05 2011 17:45:58
V
Ebben az írásban, ebben a versben
A lelkemet teszem,
Halántékom lüktet, hidegek a hűtőtestek.
Teljes hír
Ebben az írásban, ebben a versben
A lelkemet teszem,
Halántékom lüktet, hidegek a hűtőtestek.
Senki nem tudja betegségünk okát ...
Írják ezerkilencszázhatvanhárom karácsonyát,
S az akolban az emberek szolgák.
A Kenedy gyilkosság után, itt a hó nagy volt,
Vastag gégén a vodka emberi hangtól dudorászott,
Túl szűk a kémény a nyakban,
Kint a fák hasadtak,
Akkor oly mély volt a Kraszna vize,
Ki látta valóságban, megszorongatta torkukat.
S ebben a párában,
Semmi nem volt kevés,
Mindegyik lánynak, asszonynak,
Árnyékából látszott, hogy:
Szeretők, rakoncátlan kis nők.
Oly könnyen és lassan,
Akkor minden kinyílott, mintegy vizenyős gyümölcs ...
Egy mitikus Parnasszus,
Lépcsői egyenesek, kapui nehezek,
Melyek összeomlottak meghallva a hangodat, te gyerek.
Az üveg hópelyhek össze nem törtek ...
Kint voltam, kacagtam, pelyhei felöltöztettek.
Luxuslámpaernyőt, kosztümöt kaptam,
Mellemben a gyermekkorom,
Melyet a hegedű, cimbalom, nagybőgő ma is lejátszana.