Esti Kornél vallomása
Írta: Dalton Dátum: December 15 2011 12:01:40
V
Hajdanán, nem is oly rég, emlékszem
Karcsú derék, éles ész, mandulaszem,
Ilyen voltál nékem, te utazó hajlamú,
Te Feketehajú.
Teljes hír
Hajdanán, nem is oly rég, emlékszem
Karcsú derék, éles ész, mandulaszem,
Ilyen voltál nékem, te utazó hajlamú,
Te Feketehajú.
Veled a percek, órák, napok, hetek
Majd lassacskán a hosszú-hosszú évek
Nagyon könnyen teltek, te balzsam illatú,
Te Feketehajú.
Szobádban ültünk, kettesben, délután
Iszonyat mód szerelmesen, oly bután
Készüléked szólít, te utazó hajlamú,
Te Feketehajú.
Táncra hívnak téged, engem;Minket.
Kornél várja válaszunk, no meg hírünket
Szád kimondja: megyünk, te balzsam illatú,
Te Feketehajú.
Kezeimben üveges mámor, fél méterre ajtó
Állsz, szemeddel belém hatolsz, mélyre
Vársz, közben látom rajtad, megkívánsz mint éjjel
Bekopogsz, de nem nyitják ki, nem hallják a zajtól.
Meglepődünk, kattan a zár, nem is olyan halkan
Házigazda, jobbik féle, körbevezet közöttetek
Szaladsz, ismerkedsz, lássák ki a legközvetlenebb
Közétek ülök, de zárt vagyok, inkább sandítok a falra.
Megannyi zajos-zavaros jelenet után
Egy szobában ülök, valakivel kettecskében,
Ez az a lány, múltamban már ismerettségem
Kikövezett jövőt láthatsz, most a versem útján.
Világhálón kutatok, keményen dolgozik a gép,
Megvan a kívánt kép, hozzád fűződik egy emlék.
Látja, majd kérdést szegez, s a versből valóságba mennék:
Gondolatban, tudd meg, te voltál előbb, utóbb a kép.
- Ki ez a nő?
- Ő egy színésznő, ugye látod mennyire hasonlít rád?
- És neked tetszik ő?
- Igen…Nagyon; Ennyi volt a válaszom reá.
Most, hogy jelenben szólhatok, írhatok,
Tudja meg elméd, tovább nem titkolhatok
Akkor, ott, ez volt az első vallomásom
Mitől egekbe szállt szelíd vérnyomásom.
Ma is tudom, beleérzek, hajdan ezt te megérezted
A kérdést, mit feltettél, a pillanattal terveztél.
Bennem ez, mélyen elraktározódott,
Az érzés lelkemben elhatárolódott.
Esztendő is eltelt tán, bőven karácsonyfa után
Szívem temetőjében, elhantolás nyomán
Feketehajúm visszakapta a neki járó trónt
Jó sokáig nem ismertük, mi is az a gond.
Szobádban ültünk, kettesben délután,
Még mindig szerelmesen, de már kevésbé bután.
Te szólítasz készüléken: Rég feledett lány:
Térjen vissza este hozzánk, az egyszer megélt nyár.
Meghitt hangulatban, kissé családiasan
Négyen vagyunk egy szobában, inkább barátiasan.
Szánk nyílt és záródott, sokmindent elmondott
Bennem feléd minden érzés, abszolút elnyomódott.
De jaj, hirtelen, velem mi történik
Hozzámszólsz, s szívemnek, minden újra rémlik.
Elmondod, ha nem volna nekem Feketehajú,
Te egy lennél velem ezen a hajón.
Ez a hajó most szédölög
Motorja lükvercben dübörög
Vas-rezgésében visszakong az emlék
Mély folyón hánykolódik, s rosszúl van a vendég.
Megnyugodott, most már sebességbe kapcsol
Jól eső érzéssel tölti az, mire gondol.
Pontosan lépcsőjén áll az az utas,
Kinek nem mondhatja: Fedélzetem lyukas.
Küzd; Két ember lakozik kabinjában
Mindkettő benne áll motorja hangjában.
Kínlódik, csonakká változik, így könyebb cipekedni
Így nagyon könnyű, teljesítményét kinevetni.
Már hosszú az út a Fekete utassal
Ő nem akar küzdeni a picinyke csónakkal.
Érkezett hozzá más, idősebb tengeri járat,
Pult mögül szegénykém, megkéri az árat.
Csónak vagyok, itt a szürke tengeren
Utas nélkül hánykolódom, bosszankodom mindenen.
Érzem már lakkal bűvölt zsigereimben,
A gonosz előtör lassan az ereimben.
Átváltozom, úgy döntök, éji tengeralattjáróvá
Ördögi torpedóim készen állnak, betalálnak bárhová.
A parancs elküldve, hatása biztosan garantált
Lövedékem formája írt, rosszabb a kimondott szavaknál.
…
Elpusztult minden, mit eddig felépítettem.
Üres a part, a fedélzet, minden mire emlékeztem.
Nagy gondnak tűnik ez a veszedelmes pusztulás
Máris építkeznék mindenből, mit itt hagyott a tombolás.
Felém járt egy fiatalember, alteregóm ő.
Kérdeztem tőle, levelemet égeti a hő?
Hiszen ha így alakult, hogy csónakként kell éljek
Van –e jobb annál, mit e levéltől remélek.
Megesett rajtam a szív, lassan épül a becses felszín,
Láttam, nem elég kívűl, belül is épüljön híd.
Híd, mely összeköti a hajót és az embert;
Elmondom, hogy ők ketten megbeszéltek engem.
Félre eső szigeten találkoztak, én is tudtam
Nyílt titok volt, külön-külön rég megtudhattam.
Feketehajú azt hiszi, bosszúállás a levél
Próbálja meggyőzni a lány gondolatmenetét.
Büszkén vállalhatom, minden egyes versszakom
Igazat vall;játszani nem remél, nem hazudom.
Baj csak annyi, túl korán óhajtott elhagynom
Őszinte, becsületes, magabiztos gondolatom.
Elvesztegetett idő? Számomra nincs olyan
A csónakból azóta, hajó lett; Vitorla.
Fejlődik, épül,és művelődik az utasok számára
Bátran kinyílik, ezt gondolja álmában.
Tovább járja útját a változékony tengereken,
Örökre lakat marad, a néma fegyvereken.
És egy régi utasa jó ha tudja,
Számára mindig akad egy nyitott kabinja.