Messzire eveztél
Hajnali szürkületben
harmatcseppel mosdattál,
a látóhatár peremén
szunnyadt a napsugár.
Mézízű csókok illata
belebújt a tájba,
kikukucskált az ifjú Nap,
kör-táncát járta
ezernyi sugár-lánnyal.
Felforrt a vér,
gyönyörű kék lett az ég…
Csillagok vetettek
ágyat, meleget
holdfénnyel
betakartak minket,
majd
hullámain a tengernek
eveztél messzire,
hiába könyörgött szép szemed.
Üresen maradt a pad
melletted.