Confessio interstellaris
Írta: rapista Dátum: December 22 2011 06:13:57
V
felhangjain ül a szárnyas univerzum
miként a fényt az ember eltapossa
ahogy a szárnyas furcsa karjait kinyujtja
súrlódva száguld szentjánosbogáron túl
Teljes hír
Radnai István:
CONFESSIO INTERSTELLARIS
felhangjain ül a szárnyas univerzum
miként a fényt az ember eltapossa
ahogy a szárnyas furcsa karjait kinyujtja
súrlódva száguld szentjánosbogáron túl
ahogy végessé törli a galaktikák magossa
az ember-elefánt a törékeny múltba túr
parányokon át a véges végtelenbe dúl
halott szupernóvák füstölnek el hamuzva
egyerre szól a száz üres akkord
egyszerre húny ki óriások fénye
ahogy a zöld égett lilára hord
és ember után kiált kinyul a béke
és ember lesz a múlt embernek vége
tárulva tágul a csend a tér a zord
x
hormonok dőre aljas népe
pusztító durva dudva bűnkehely
csillagcsontba mar hiú röhej
a háttérsugárzás ablakába lépve
felmorzsolódik s tudva vezekel
nyomorog töppedt fura álma
köpenytelen mint földje árva
két kézzel pazarol és szemetel
gombokként pattan le a fürge égbolt
kifordult bél és sár kabátja-léte
nem is volt és nem marad több érve
behúnyt szemmel tárul parázsra szépre
amit a kén- és sósavába szétold
termésarany tudatba fúl végére érve
x
amint a fényt az ember eltapossa
a bolygó csillagok tábortüzek
üstökös csóva füsttel így üzen
a helyzet lehetetlenét megosztva
a semmiben sötét szellem-üreg
sejtetni hol rejtőzik néma isten
az agya megtorol és elbotlik a kincsen
távoli zaj-zenében förtelmes üteg
tárulva tágul a csengő tér a zord
nyitott szive brutálisan dohog
eltávozik minden szent kegyes dolog
amit a földön élni s érni meghagy
véráldozat és fehér teste megfagy
fordul a napszél int kiteljesül a hold