ÖRÖMHÍR
Írta: Szollosi David Dátum: January 07 2012 07:22:58
V
Díszhelyre szánom kertünkbe kitenni,
Naponta lesem, gonddal locsolom,
Ott virít majd, hol Te szerettél lenni,
Szél árnyékában, éltető napon.
Teljes hír
ÖRÖMHÍR
Nincs fél éve, hogy versben elsirattam
Anyám elfagyott vén leánderét,
Csonkig vágva a kert végében hagytam,
Ne bántsa senki érzékeny szemét.
Hol egykor élt, a piros, nagy cserépben
Gyom növekedett, burjánzott a gaz,
Mindegy, meghalt, gondoltam, ahogy néztem,
Csak az idő lesz erre a vigasz.
Történt minap, hogy ahová rejtettem,
Rakosgattam a régi holmikat,
A cserepeket is szemügyre vettem
Mogyoróbokrunk ágai alatt.
Nahát, ezek a dudvák így benőtték
Anyám kedvencét, régi hobbiját!
Nyomban kitépem őket, mielőtt még
Elhányná magját kalász és virág.
Úgy is tettem. Ahogy ritkult a dzsungel,
Úgy kandikált ki mind jobban a fa,
Nézd csak! Hisz’ él még a drága leánder!
Oldalán pici hajtások sora…
Nem reméltem, hogy egyszer még feltámad,
A természet így gyakorolt kegyet,
Mama, mama, ott fönn az égben! Láttad?
Kizöldült, él kedves leándered!
Díszhelyre szánom kertünkbe kitenni,
Naponta lesem, gonddal locsolom,
Ott virít majd, hol Te szerettél lenni,
Szél árnyékában, éltető napon.
2010. augusztus 23.