Katalin
Írta: pisch_ferenc Dátum: January 12 2012 08:50:38
V
Gyönyörű haja, csillogott a fényben!
Mert haja fekete volt, mint az ében.
Szerettük egymást s jöttek a gyerekek,
De nem törte meg az élet.
Teljes hír
Volt egy lány!
Meg ismertem őt,
Katalint, a nőt…
Gyönyörű haja, csillogott a fényben!
Mert haja fekete volt, mint az ében.
Szerettük egymást s jöttek a gyerekek,
De nem törte meg az élet.
A boldogságból merített erőt,
Mert gyermekei sanyarú sorsa jóra fordult,
S ez, megvigasztalta őt…
Szemei ragyogtak a boldogságtól!
Pedig szíve, sírt, a testi fájdalomtól.
Mert elvesztette gyermekét,
S a bánat járta át szívét!
S jött a sors,
Ami közbeszólt…
Szerettem őt…
De elfáradt teste megviselte, s elvitte őt.
Jött a dicső halál… Elvette őt!
Itt állunk árván, s siratom párom,
Mert gyermekem, s kedvesem, a sírban látom.
Nevét az angyalok dicsérik,
Mert tettei, felérnek az égig.
Elvesztettem őt!
Katalint a szeretett Nőt!