TILOSBAN
Írta: Szollosi David Dátum: January 30 2012 05:20:45
H

Észrevettem. Fürödni indult,
Gyanútlanul és meztelen,
Talán húszévesen.
Teljes hír

TILOSBAN

Észrevettem. Fürödni indult,
Gyanútlanul és meztelen,
Talán húszévesen.

Váratlan ért a furcsa érzés,
Miféle, máig sem tudom,
Csak ment a pázsiton.

Dobogó szívvel meglapultam,
Szemem mohón reátapadt,
Ott, a bokrok alatt.

Izgalmas titkokat reméltem,
Valami megbizsergetőt,
Igen, magát a Nőt!

Fény simogatta karcsú testét,
Szőke haja szertebomolt,
Szép és egyszerű volt.

A csöppnyi csermelyt átugrotta,
Két formás keble remegett,
Behunytam szememet.

Majd könnyedén szaladni kezdett,
S ahol a víz enyhet adó,
Befogadta a tó.

Úgy irigyeltem, hogy a fodrok
Simogathatják, jó nekik,
Büntetlen tehetik.

Milyen szép sellő lenne, véltem.
Sellő? Ugyan! Az nem lehet,
Nem arra született.

Kijött a partra nemsokára,
Bőre csillogott, s hirtelen
Elnyúlt a fövenyen.

Kíváncsi napsugár-fiókák
Hancúroztak a combjain,
Hess, gondolataim...

Aztán a nap elindult lassan,
Ő is felállt, felöltözött,
S eltűnt a fák között.

Hogy feleszméltem, messze járt már,
S nem láttam többé sohasem,
Azóta is lesem...
____________________________________

1962.