Hope: Tengeri dal
Írta: haaszi Dátum: February 01 2012 16:37:23
V

Fehér volt arcod, mint a fehér hab,
hajad mint hullámfodor víz zöldjén.
Illantam volna, vonzott végső part
ezen az éjen, a világ végén.
Teljes hír

Kabinoldal léceivel szemben
(köztük s köztem csekély e valami)
nagy hullámok sóhajtoztak lüktetve,
Indiai tenger hullámai.

Fehér volt arcod, mint a fehér hab,
hajad mint hullámfodor víz zöldjén.
Illantam volna, vonzott végső part
ezen az éjen, a világ végén.

Szél fújt a nyitott nyíláson keresztül
frissen, szabadon, sósan ünnepelt,
emelte hajad, csókolt veszettül,
majd a nyílt tengerre visszasepert.

Motor dohogása sohasem szűnt,
mégis hallottam szívdobbanásod.
Ajkad sóssága is édesnek tűnt,
és engedékenynek hallgatásod.

Keskeny ágyadon fekve szenvedélyes
hullám rázott, s úgy láttam, egy veled
minden lényeg, ami a földön édes,
és szomorú, furcsa a tengeren.

És fehér voltál, mint a fehér hab,
hajad mint hullámfodor víz zöldjén.
S csak vitorláztunk, vonzott végső part
ezen az éjen, a világ végén.

nyersfordítás:

Tengeri dal / Laurence Hope

a kabin oldal deszkáival szemben
(Így kisebb a dolog köztük és köztem,)
A nagy hullámok mennydörögtek és lüktettek, és felsóhajtottak,
az Indiai tenger nagy zöld hullámai !


Az arca fehér volt, mint a hab, fehér,
A haja hullámos, mint a fodrozódó hullámok,
elpárologtam volna, hogy elérjük ezen az éjszakán
A tenger utolsó szélét, a világ végén.


A szél fújt keresztül a nyitott nyíláson (kikötő),
Így frissen vidáman és sósan és szabadon,
A hajad is emelte, ajkaidat kereste,
És akkor söpört vissza a nyílt tengerre.


A motorok lüktettek folyamatos ütemben;
A szíve közelebb volt és mindent hallottam;
Az ajka sós volt, de én édesnek találtam őket,
Bár, engedékenyen, akkor nem szólt egy szót sem.


Tehát egyenesen úgy feküdt a keskeny ágyon,
Rázták a hullámok, és akkor úgy tűnt, hogy
Lényege minden, ami édes a földön,
Minden, ami szomorú és furcsa a tengeren.


És fehér volt, mint a hab, fehér,
A haja hullámos, mint a fodrozódó hullámok.
Ah! de mi csak vitorláztunk, és elértük azon az éjjelen,
A tenger utolsó szélét, a világ végét!