Láz, ha kél
Írta: hubart Dátum: February 02 2012 11:37:53
Cs
Kénye még szerelmet álmodott a tájnak
égi fényre vágyva méla-tétován,
ám az édes álmok inda-füstbe szálltak,
elrepülve táltos őszi szél nyomán.
Teljes hír
Szilágyi Ferenc Hubart:
Láz, ha kél
Kénye még szerelmet álmodott a tájnak
égi fényre vágyva méla-tétován,
ám az édes álmok inda-füstbe szálltak,
elrepülve táltos őszi szél nyomán.
Néma lett a nádas, elhagyott a rét is,
fáj az este csendje sóhajok között,
tó vizén dereng a hold, az árva fétis,
míg a báva domb ma ködbe öltözött.
Néma síri gyászba hull az éji béke,
ólmos árnyak égi burka szétreped,
nyárra mégse várna; könnyet ejtve érte
tudja, szebb vidéken ont ma fényeket.
Láz, ha kél szemében, éltető szerelmet
égi gerjedelme, vágya merre szül?
Térve hű mederbe, boldog őkegyelme,
lángja újra éled, égre felfeszül.
2012. 02. 01.